Talán többen is ismeritek ennek a mondásnak a végét: …nem szabad a kis ökörnek. Nagyon sokszor kaptam válaszként csak ezt a mondást gyermekként a szüleimtől, amikor azt kérdeztem nekik miért lehet ezt vagy azt megtenniük nekem pedig nem pl TV nézés közben enni, este sokáig fenn maradni. Folyamatosan azt éreztem, hogy én nem vagyok elég jó, velem valami baj van, ha mindig kis ökörnek neveznek. Nem volt bennük rossz szándék mégsem lett jó vége. Felnőttként ugyanis sokat küzdöttem önbecsülési és önértékelési problémáimmal. Ezért az ilyen kettős sztenderdek a családban szerintem nem segítik elő azt hogy a gyermekekben kialakulhasson a tisztelet maguk és mások iránt.

A Wikiszótár (online magyar értelmező szótár) szerint a tisztelet nem más mint csodálat érzése valaki iránt a tulajdonságai, tudása vagy hozzáértése miatt. Valaki iránt tanúsított nagyrabecsülés.

Gyermekeink tiszteletét ki kell érdemelnünk

A tiszteletet magunk és mások iránt, mint minden mást is, a szülői házból hozzuk mintaként. Ezek beidegződések, gyakran nem is értjük miért úgy reagáltunk egy helyzetben gyermekünkkel ahogy megtörtént. Ezért ezeket a régi beidegződést kell megváltoztatni. Mert a gyermekeknek ugyanúgy szükségük van a szüleik tiszteletére, mint a szülőknek a gyermekeikére, kölcsönös tisztelettel kell egymás iránt lennünk.

A felnőttek gyakran azt várják el gyermekeiktől ha már szeretni nem tudsz engem legalább tisztelj. Még 100 évvel ezelőtt is egy cipész fia tisztelte az apját a cipészi tudásáért. Most azonban a technika és a média nagy mértékű fejlődése miatt gyakran sokkal többet tudnak gyermekeink mint mi az életről vagy jobban értenek ezekhez a technikai eszközökhöz. Így elvárással nem lehet elérni csak kiérdemelni lehet gyermekeink tiszteletét és ezt a tetteinkkel érhetjük el.

 

A mai világban csak azért mert idősebb vagyok nem fognak tisztelni. Mit jelent egyáltalán idősebbnek lenni? Azt, hogy mi már be vagyunk programozva félelmekkel, társadalmi előítéletekkel, hiedelmekkel, hitrendszerekkel, stb. Mi ezen programok alapján cselekszünk, ezeken a programokon keresztül értékeljük a világot. Gyermekeink még tiszták és ártatlanok, nincsenek beprogramozva mint mi ezért igazából nekünk kellene tisztelni őket ezért a tisztaságukért és elkövetni mindent, hogy ez megmaradjon nekik. Így az a kérdés vajon maradt-e még olyan tiszta tulajdonságunk vagy tudásunk amivel kiérdemelhetjük gyermekeink nagyrabecsülését és csodálatát? Következésképpen a tisztelet és a kor között szerintem nincs lineáris kapcsolat, vagyis attól mert idősebb vagyok még nem vagyok feltételenül bölcsebb vagy okosabb a gyermekeimnél, így pusztán a korom miatt egyáltalán nincs miért tisztelniük.

A gyermeked vendég a házadban

Egyszer egy barátom azt mondta, hogy a gyermek olyan mint egy vendég a házadban csak hosszútávon marad. Akkor még nem volt gyermekem és nem is értettem miről beszél. Azóta mindig eszembe jut, ha valami olyat tettem a gyermekeimmel, amit egy vendégemmel nem tennék meg pl nem kiabálnék vele, nem lennék vele udvariatlan, nem füllentenék neki, nem aláznám meg, nem szakítanám félbe, figyelembe venném az igényeit stb. Úgy kell a gyermekeimmel beszélni és bánni mint aki velem egyenrangú, mégha nem is mindig sikerül. A gyermekeim csak kissebb méretű ruhát hordanak mint én, de egyenrangúak és értékűek velem a felnőttel. A gyermekek ugyanolyan saját akarattal rendelkező, önálló, autonóm személyek, mint a felnőttek. És ezt az egyenrangúságot érzékeltetnem is kell velük. Ezért például amikor csak megtehetem leülök vagy leguggolok ha beszélgetünk, hogy velük egyforma méretűnek érzékeljenek. Ne érezzék azt, hogy én sokkal nagyobb vagyok náluk.

Az otthonról hozott beidegződéseim miatt hol vétettem a gyermekeim iránti tisztelet ellen?

Füllentés

Rájöttem milyen gyakran nem mondjuk meg az igazat gyermekeinknek, sokszor azt gondolva hogy az ő érdekében tesszük, hogy ezek kegyes füllentések. A kis gyermekek még sok védőoltást kapnak. Gyakran a szülők úgy nyugtatják gyermekeiket, hogy nem fog fájni, vagy még rosszabb nem kapsz ma szurit. Máthé 6 éves oltása előtt a váróban beszélgettem vele az oltásról. Végig vettük mi fog történni bent, oltást fog kapni a karjába. Amikor megszúrja a doktorbácsi az olyan mint a csípés és utána a folyadék kicsit feszíteni fogja a karját és az is fájhat. A védőnő meghallotta és rám szólt: „Ne mondjom már neki ilyeneket anyuka, nem kell tudnia.” Dehogynem! Előtte feltehette a kérdéseit és felkészülve mehetett be az oltásra. Egyetlen felnőttet sem műtenek meg például mielőtt végig beszélik vele a terápiát. A gyermeknek miért nem jár ugyanaz az elbánás? Talán azért, mert mi felnőttek egy oltást semmiségnek gondolunk, de a gyermeknek ez lehet trauma is. Okozhatja azt, hogy felnőtt korában rettegni fog az injekciós tűtől. Egyébként egy szisszenés volt Máthénál a szuri, míg előttünk szinte minden gyermek krokodil könnyekkel jött ki a rendelőből az oltás után. A gyermekeink mégha betegek is örömmel mennek a doktorbácsihoz egyik sem fél tőle.

Az is előfordul, hogy nem tartjuk be az ígéreteinket és utána apró füllentésekkel próbáljuk azt takargatni. Én ha nem írok le valamit elfelejtem. Régebben azzal mentegetem magam gyermekeim előtt, hogy nem értem rá megtenni, amit kértek vagy nem voltam olyan üzletben ahol az általuk vágyott dolgot lehet venni. Elszégyeltem magam és el kezdtem bevallani, hogy bizony elfelejtettem. Ugyan megorroltak rám egy kicsit, de most már figyelmeztetnek mami írd be a telefonodba, hogy emlékeztessen. Ott állnak mellettem amíg megteszem. Sőt, hozzák a telefonomat és a kéréssel együtt átadják azt nekem.

Nem válaszolunk a kérdéseikre

Gyermekként a kérdéseimere a szüleim gyakran azt válaszolták még kicsi vagy hozzá majd ha nagyobb leszel megérted. Nagyon dühös voltam és szerettem volna minél hamarabb felnőtt lenni, hogy ne lehessen ilyen egyszerűen lerázni. Ezért a gyermekeim minden kérdésére válaszolok, az ő szintjükön mindent meg lehet válaszolni. Az a tapasztalatom amikor elég információhoz jutottak a témával kapcsolatban nem kérdeznek tovább. Ha nem tudom a választ bevallom nekik. Van amikor ennyivel megelékszenek, de már mentünk könyvtárba csak azért, hogy választ találjunk a kérdéseikre.

Gyermek igényeinek figyelmen kívül hagyása

Amíg Máthé pici volt imádott lepakolni a polcokról, amit elért. Sokat pöröltem vele, hogy hagyja békén a dolgaimat és a könyveimet. Aztán rájöttem, hogy nekem kell úgy kialakítani a környezetet, hogy az biztonságos legyen Máthé számára és nekem is elfogadható legyen. Így az alsó polcokról elkerültek a könyvek és a játékok költöztek a helyére. Ez az idő gyorsan elmúlt és nem volt olyan nagy áldozat a gyermekem igényeit figyelembe venni.

Előfordulhat, hogy lekicseneljük az ő igényeiket, amikor kérnek valamit és azt mi nem tartjuk fontosnak ezért nem figyelünk oda rá vagy nem tesszük meg. Ádám megkért, hogy ugyanoda tegyem vissza a kincses ládáját portörlés után ahol állt a komódon. Mivel nekem teljesen mindegy volt, hogy hol van ezért nem pont odakerült vissza. Az ellenőrzéskor csúnyán megbuktam.

Vagy amikor kidobáljuk az általunk kacatnak itélt dolgaikat a beleegyezésük nélkül. Már nem tudtam mit kezdeni a sok mindennel, amit három gyermekem gyűjt, utcán talált lim-lom, apró kavics, csigahéj, kicsi figurák, papír fecnik minden van. Így én is elkezdtem gyűjteni cipős dobozokat valamint elmentünk a hobby boltba vettünk fadobozokat, azokat befestették és most ezekben a cipős és festett fadobozokban tárolják a sok kincset.

Nem hallgatjuk meg a véleményüket

Amikor gyerekként más véleményem volt vagy mást szerettem volna csinálni, mint amit a szüleim akartak akkor apukám mindig azt mondta: „Amíg az én kenyeremet eszed az lesz, amit én mondok.” Forrt bennem a düh, mégis ugyanezt csináltam a gyermekeimmel. Egészen addig amíg Ádám nem mutatott nekem tükröt és kénytelen voltam változni, amiben a párom sokat segített a tetteivel. Máthé és Zorka úgy döntöttek, hogy Máthé beköltözik a húga szobájába. A folyosónk igen szűk és nehezen lehet fordulni nagyobb bútordarabokkal, mint Máthé több fiókos felnőtt méretű ágyával. Hallottam, amint apa több verziót is említ, hogyan próbálják meg betuszakolni az ágyat az ajtón. Mindet ki is próbálták és nem sikerült. Ekkor a gyermekeink is elkezdtek ötletelni. Nem állította le őket nem mondta nekik, hogy már mindent megpróbáltunk és nem sikerült hagyjuk az egészet. Az általuk javasolt ágy betuszakoló módozatokat is megpróbálták, eleinte ezek sem voltak jó megoldások. Végül Máthé állt elő a megoldással és az ágy végre hipp-hopp becsusszant Zorka szobájába. Milyen nagy boldogság volt Máthé számára, hogy ő jött rá hogyan lehet bejuttani az ágyat. Szerintem ez is a tisztelet, hogy meghallgatjuk az ő véleményüket is még akkor is ha a mi szempontukból már feladtunk egy dolgot.

Negatív jelzők használata

Saját tapasztalatom miatt mindig figyeltem arra, hogy ne használjak negatív jelzőket a gyermekeimre, mint hülye, buta, kisökör stb. Azonban van egy barátnőm, akinek mindig azt mondták a szülei, hogy hülye vagy te nem tudsz semmit megtanulni. Ezért most felnőtt fejjel egyik képzésről a másikra megy és még be sem fejezte az egyiket máris beiratkozik a következőbe. Immáron tíz éve tanul egyfolytában valamit. Pedig már tudja, hogy csak az anyukájának akar bizonyítani vele, de rá megy mindene a tanulásra, a párkapcsolata, az egészsége, a pénze.

Félbeszakítás

Akkor is tiszteletlenül bánunk gyermekeinkkel amikor nem reagálunk arra amit mondanak vagy témát váltunk anélkül, hogy reagáltunk volna a gondolataira. Esetleg félbeszakítjuk és felszólítjuk, hogy tegyen meg valamit. Amikor két évvel ezelőtt elkezdtük az iskolát Máthéval nehezen indultak a reggelek neki, itt már időre kellett menni nem úgy mint az óvodába. Máthé épp az éjszakai álmáról mesélt az egyik reggel. Már nagyon sok az idő mit kérsz reggelire feleltem oda sem figyelve, és még hozzátettem szeretném ha elérnéd a sulibuszt. Ő csak mesélte tovább az álmát. Egyre idegesebb lettem ismét félbeszakítottam most kell megmondanod mit kérsz reggelire, mert éhesen mész suliba. A buszt végül lekéste és el kellett vinnem az iskolába. És a reggelek szinte mindig nyaggatással teltek. Utáltam én is és Máthé is. Amikor sikerült beszélnünk róla ez lett az eredmény. Máthénak szüksége van reggel 20-25 percre, hogy magához térjen utána tud csak döntéseket hozni és bármit is enni. Panaszkodott is, hogy sokszor kért már engem hogy ébresszem fel korábban. Én viszont sajnálom felébreszteni. Máthé azt javasolta vegyünk neki egy ébresztőórát majd arra ébred. Így lesz ideje magához térni és nekem sem okoz nehézséget az ő ébresztgetése. Az órát közösen vettük meg. A reggelekben még mindig van zökkenő, de már sokkal jobban érzi magát ő is és én is.

Udvariatlanság

Megérkeztünk az oviba és elkezdtünk átöltözni Zorkával és Ádival. Közben hívott egy szülő társam az iskolából kérni szeretett volna valamit. Annyira szerettem volna segíteni és megfelelni neki, hogy közben nem figyeltem a gyermekeimre, mellőztem őket. Amíg telefonáltam a lányom lökdösött engem még rá is ráripakodtam, hogy hagyja abba nem látja, hogy telefonálok. Az lett volna a helyes, ha jelzem hogy most nem érek rá és később visszahívom vagy megkérdezem a gyermekeimet hogy megengedik-e hogy ezt a hívást fogadjam. Saját félelmeim miatt udvariatlan voltam a gyermekeimmel.

Döbbenetes volt a felismerés számomra, ha a fenti helytelen viselkedésemből sok példát tapasztalnak meg a gyermekeim, akkor felnőttként ugyanezt fogják csinálni a saját gyermekeikkel, hiszen ez lesz az ő szülői mintájuk. Akkor fogja tisztelni magát és másokat, ha gyermekkorában ő is megkapta a tiszteletet, ha olyan a szülői minta. Hallom szülőtársaktól, hogy milyen szemtelen a gyermeke vele. Meggyőződésem a szülő ezen a téren is azt kapja vissza, amit ad. Ha szemtelennek, szófogadatlannak érezzük a gyermekeinket akkor nézzünk magunkba mi vajon tisztelettel bánunk-e vele? Mert a gyermekeink iránti tisztelet erősíti az önbecsülésüket és önértékelésüket. Mindemellett arra tanítja őket, hogy ők is tiszteljenek másokat.