Az én kétségbeesett szülő történetem

Amikor megszületett az első gyermekünk, Máthé, mindenkitől azt hallottam „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!”. Nagyon dühös lettem, hogy mondhatja bárki azt a gyermeke gond. Akkor határoztam el, hogy ezt a mítoszt ledöntöm.

Máthé azonban könnyű gyermeknek tűnt, ezért nem is értettem miről beszélnek az emberek. Végül iker fiam, Ádám, sokat segített a „megértésben”.

Az én kétségbeesett szülő történetem

Ádám a viselkedésével pici korától kezdve az egész család életét megbénította. Gyakran vártunk mind a négyen Ádira, mert valami nem pont úgy történt ahogy elképzelte, és ekkor megmakacsolta magát. Ha sírt mindent azonnal eldobtam, mert az egész utca zengett tőle olyan erős a hangja.

Még ma is emlékszem arra az éjszakára, talán 7 hónapos lehetett, amikor éjjel felébredt. Gyorsan rájöttem szomjas, cumis üvegben vizet adtam neki. Eldobta és üvöltött. Odaadtam neki még vagy hússzor és mindig eldobta miközben egyre hangosabban üvöltött.

Mindenkit felvert, Máthé és Zorka is sírt, ők is a mamit akarták. A férjem próbálta őket megnyugtatni míg én Ádit próbáltam megérteni, miközben növekedett bennem a frusztráció és a bűntudat mindhármójuk felé, mert nem tudok háromfelé szakadni.

Odaadtam, eldobta. De hát szomjas! Nem értem!  Miért dobja el?

Nagysokára rájöttem, hogy nem a kezébe akarja az üveget csak tegyem le elé ő majd elveszi. Ekkor megnyugodott, ivott és gyorsan mély álomba merült.

Most komolyan, ez mi volt?!

Nem is tudom megmondani az elmúlt évek során mennyi ilyen jelenet volt vele, amikor nem úgy segítettünk vagy szerettük, ahogy neki jó volt és akkor egy tapodtat sem haladtunk előre miközben mindenki felhúzta magát, ráadásul a tesók kezdték kiközösíteni Ádámot.

Mivel akkor még nem tudtam mi a fene történik, ilyenkor én is egyre idegesebb lettem. Mi a franc baja van?

Sajnos sokat kiabáltam, igazából ordítottam vele és megpróbáltam az akaratomat ráerőltetni. Ettől persze még dacosabb és követelezőbb lett, engem pedig kínzott a bűntudat a viselkedésem miatt.

Azon kaptam magam, hogy mindenben Ádám került előtérbe, mert ő volt a leghangosabb és a legkövetelőzőbb. A többiekre alig maradt idő.

Kell ez nekem?

Elkeseredésemben három éves korára eljutottam egészen odáig, nekem ez a gyerek nem kell, megőrülök tőle, valaki vigye el.

Nagyon szégyelltem magam miatta. Egy anya, hogy mondhat ilyet? Pláne, hogy mind a hárman mesterséges megtermékenyítéssel fogantak.

Szóval küzdöttem értük és mégis azt éreztem minek is akartam gyereket, tiszta idióta vagyok.

Megoldást kellett találnom…

…mert a diliház nem volt valami kecsegtető kilátás. Éreztem kell legyen valami más, ami jobb mint amit én tudok szülői teljesítményként felmutatni.

Így Ádám fiamnak köszönhetem, hogy elindultam a szülővé válás útján. És nem tudok eléggé hálás lenni neki ezért.

Belevetettem magam a gyermeknevelési könyvek, blogok (Thomas Gordon, Vekerdy Tamás, Carol Tuttle, Mérei Ferenc, Osho, Szentmihályi Mihály, Adele Faber, Elaine Mazlish, Gary Chapman, Ross Campbell…stb) olvasásába magyar és angol nyelven.

Elolvastam és feldolgoztam mindent a gyermeknevelés területéről, amire csak rá tudtam tenni a kezem. Egy véletlen találkozás következtében a Baba Magazin is felkért akkoriban, hogy írjak gyermeknevelési cikkeket az újságba.

Különböző tanfolyamok, előadások segítségével önvizsgálatot és önfejlesztést végeztem, elkezdtem rendszeresen meditálni. Több olyan módszert is megtanultam amiket széleskörben még nem ismernek itthon, de külföldön már sikerrel alkalmazzák a gyermeknevelésben otthon és az iskolákban.

Minden gyermek kézikönyvvel jön a világra

Az út keresés során a kirakó darabjai kezdtek összeállni.

Rájöttem minden gyermek kézikönyvvel jön a világra és egész lényével reggeltől estig közli a szüleivel (és minden más felnőttel, aki kapcsolatba kerül velük) hogyan bánjunk velük, mire lenne szükségük, és azt hogyan viszonyulnak a világhoz.

Ezt bárki egyszerűen elolvashatja, ha tudja a kódot. A kód pedig az az energia konfiguráció amivel minden ember születik, amit energia profilnak vagy más néven alaptermészetnek neveznek.

Miért voltam kétségbeesett szülő?

Az én és Ádám alaptermészete teljesen különbözik egymástól. Nekem és neki teljesen más volt természetes és magától értetődő az életben. Mintha két egészen más nyelvet beszéltünk volna.

Ezért  szinte lehetetlen volt közös nevezőre jutni, ami majdnem állandó konfliktusokhoz és küzdelemhez vezetett. Valamelyikőnknek meg kellet tanulnia a másik nyelvén beszélni.

Mivel Máthé és Zorka alaptermészete közelebb áll az enyémhez kisebb zökkenőkkel elfogadták a nevelési módszereimet (“törten beszéltem” az alaptermészetük nyelvén).

Azonban Ádám minden porcikájával ellenállt, mert azt akarta, hogy értsem meg őt. Önmagához hűen ragaszkodott ahhoz, hogy én is megértsem, amit ő lát, hall, érez, ami őt mozgatja.

Ebből fakadtak a konfliktusok és hogy nem értettem Ádámot, hiszen ő annyira másként kapcsolódik a világhoz és értelmezi azt.

Csak miután megértettem a benső valónk közti különbözőséget az alaptermészetek megismerése útján tudtunk Ádámmal egy számára természetesen működő kapcsolatot kialakítani. Ami azt jelenti megtanultam hogyan bánjak Ádival, hogy az a belső valóját (alaptermészetét) támogassa és ne ellene hasson.

Ezáltal önmagához, az alaptermészetéhez, hű maradhasson és ne a saját képemre alakítsam át. Vagyis a saját “nyelvén” kezdtem hozzá beszélni, viszonyulni, gondoskodni róla. Az eredmény azonnal érezhető és látványos volt.

Voltaképpen a legnagyobb tévedésem az volt, hogy nem értettem mennyire különbözőek vagyunk. Amíg nem ismertem fel, hogy Ádám maga a kulcs a szülői problémáim megoldásához és belőle kiindulva a saját alaptermészetét, “nyelvét”, használva kell őt nevelni, esélyem sem volt vele harmónikus kapcsolatot kialakítani.

És végre “megszületett” a számomra is élhető családunk, ahol továbbra is vannak gondok, de azokat már tudom kezelni, van mihez fordulnom segítségért, ez az alaptermészet.

Megváltozott Ádám?

Cseppet sem, de sokkal kevesebbszer vannak jelenetek! Sokkal higgadtabban tudom őt és az indulat kitöréseit kezelni, tudok elnézőbb lenni, tudom mikor kell visszavonulni, hogyan támogassam őt, mikor kell határt állítani neki és a tesóknak is.

Minden esetben sikerül? Közel sem, mert mindenkinek vannak rosszabb napjai, nekem is de a diliháztól megmentett az biztos!

A cikk második részehttp://angyalmaria.hu/lehet-hogy-bantod-gyermeked-es-nem-tudsz-rola/.

A cikk harmadik részehttp://angyalmaria.hu/hogyan-tudod-meghatarozni-gyermeked-energia-profiljat/.

Szólj hozzá!